Egy péntek esti alkalmon a családi asztalnál már az első körben látszott, hogy a vegyes korosztály miatt szétesik a tempó. Mi két perc szünetet kértünk, és újraosztottuk a szerepeket: a szabályolvasást egy felnőtt vitte, a pontozást egy gyerek vállalta. A haszon az lett, hogy mindenki feladatot kapott, a kockázat pedig az, hogy túl sok „segítő” szerep elveheti a játék élét, ezért csak egy körig tartottuk így.
Egy másik esten a Top 10 családi társas jellegű játékok közül választottak a vendégek, de a társaság fele új volt egymásnak. Mi olyan címet adtunk kézbe, ahol a kommunikáció vezetett a nevetéshez, nem a pontoptimalizálás. Előny, hogy gyorsan oldódik a hangulat, kockázat, hogy a hangosabb játékosok dominálnak, ezért bevezettük a körönkénti „szóidő” szabályt.
Volt egy alkalom, amikor egy dobókockás játék ismertetője után az asztalnál rögtön vitába fordult, hogy „ez túl szerencsefüggő”. Mi játékmenet tippek és trükkök formájában megmutattunk két döntési pontot: mikor éri meg újradobni, és mikor érdemes biztosra menni. A nyereség az volt, hogy a játékosok a döntéseiket kezdték értékelni, a kockázat pedig az, hogy a túl sok tanács kioktatásnak hat, ezért csak kérdésekre válaszoltunk.
Egy családi csapatnál a gyerekjátékok életkor szerint téma előkerült, mert a 6 éves lemaradt a 10 éves mellett. Mi átrendeztük a párosokat, és rövidítettünk a célon: kevesebb pontig tartott a parti, több visszajelzéssel. Előny, hogy a kisebb is sikerélményt kap, kockázat, hogy a nagyobb unatkozik, ezért neki extra kihívást adtunk (hátrányos kezdés, kevesebb erőforrás).
Egy új társasjátékok bemutatója során túl hosszúra nyúlt a szabálymagyarázat, és láttuk, hogy szétesik a figyelem. Mi átálltunk a „tanulókörre”: 3 perc alapcél, 2 kör próba, aztán finomítás. Az előny a gyors belépés, a kockázat, hogy később jönnek elő kivételek, ezért a ritka szabályokat csak akkor vettük elő, amikor tényleg felmerültek.
Egyszer haladó játékosok stratégiai társasok felé húztak, de két résztvevő inkább könnyedebb élményt keresett. Mi két asztalt szerveztünk, és bevezettük a „csereablakot” 45 percnél, hogy aki akar, átülhessen. Haszon, hogy senki nem érzi csapdában magát, kockázat, hogy a játékok félbeszakadnak, ezért csak olyan címeket tettünk ki, ahol természetes megállók vannak.
Egy esten felmerült a kérdés, mi a különbség az eurogame és ameritrash élmény között, mert valaki történetet, más pedig optimalizálást keresett. Mi röviden két opciót kínáltunk, és előre tisztáztuk az elvárást: mennyi szabály, mennyi narratíva, mennyi konfliktus fér bele. Előny, hogy kevesebb a csalódás, kockázat, hogy címkék alapján ítélnek, ezért a döntést két perces próbakörrel támasztottuk meg.
Egy csoport ajándékot keresett, és a társasjátékok ajándékba témában az volt a gond, hogy „mindenkinek jó” játékot akartak. Mi problémára bontottuk: hány fő, mennyi idő, mennyi asztalhely, és van-e nyelvfüggőség. Előny, hogy gyorsan szűkül a kör, kockázat, hogy túl utilitárius lesz a választás, ezért egy személyes szempontot is kértünk (kedvenc film, hobbi, humor).
Egy visszatérő vendégnél a tárolás okozott feszültséget: a dobozok sérültek, a komponensek keveredtek, és emiatt kevesebbet játszottak. Mi társasjáték tárolási megoldások közül javasoltunk egyszerű rendszert: zárható tasakok, feliratozás, és „setup tálca” a gyors kipakoláshoz. Haszon, hogy rövidül az előkészítés, kockázat, hogy a túl sok apró tároló macerás, ezért csak a leggyakrabban használt játékokra vezettük be.